A lét két oldala (Jin és jang)

Fény nélkül nincsen árnyék
még tombol a forró nyár,
de már jégkastélyában
- míg izzad a halánték -
ébred a didergő király.

Az érem két oldalán
ott a fej és az írás,
elválaszthatatlanok,
mint Thália színpadán
a nevetés és a sírás.

Hogy fér meg egy családban
az a gyermeki jóság
és a mesét felejtő
szürke, fásult, csodátlan,
felnőtt rideg valóság?

Egyszerre bűnös és szent,
hogy létezhetne pokol,
ha nincsen mennyország is,
talán mélyen idebent
jól elrejtve valahol?

Nyugalomra vágy a lélek,
de a létezés csupa harc,
kérdezd csak meg a bajnokot,
a halálra mindig készet,
tudja-e mi az a kudarc?

Közös álmunk, mondd mivé lett,
régi vágyunk, óh meddig ér,
amint lassan bontogatja
suta szárnyait az Élet -
az hol fekete, hol fehér...

25/11/2015 ☆ Ködmön Csaba Zoltán