A pannon szilfa

 

Csörged a vén Duna, Hadriánus fala itt keleten ő,

őre a gólya, keringőn rója a hős kelepelő.

 

Fészke veszélyben, pannon az otthona, szilfa hazája, baj,

éber a lét örök álma, ha korhad az élete fája, jaj!

 

Éjjel vén szil férges kérge alatt, mi e lárma, zaj?

Ében herceg, szú sereg élén, perceg a lárvaraj.

 

Éneke száll vele, még szeret mindenik ősz haja szála,

éden a hely hol a szívben, mérge helyén csupa hála.

 

Kék szeme rebben, tartja a két karjában a párja,

régi barátként, menny kapujában az Úr maga várja.

 

© 2017 ☆  4/2/2017 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Dunboyne