A sors festékébe mártva

Megszülettünk.
a sors láthatatlan festékébe

mártva mint Akhilleusz -
bár korántsem halhatatlanul...
Sőt.
Csak ők tudják mily örömet,

szenvedést és halált jelent
e sok ezernyi árnyalat -
dekódolhatatlanul.
Hol van a szabad akarat?
Minden út Rómába vezet...
S mikor már nem bírjuk tovább,
nagylelkűen beszúrnak itt ott
egy szerelmes nyarat.
Megtörten,
halálra ítélve várjuk a holnapot,
s a csodákat, amik nincsenek,
de akkor miért irigykednek
reánk mégis az istenek?

© 2015 - 9/5/2015 Ködmön Csaba Zoltán