Bádogjézus

A buszmegálló közelében
áll egy réges régi pad,
szerelmespárok fészke ez,
hol  a búcsúcsók ki nem apad,
az élet része, mint a mézes zserbó,
keser-édes szerelmi zamat.

Magányosan, észrevétlenül,
mint akit senki sem szeret,
a Bádogjézus nem menekül,
marad, sosem vesz jegyet.
Tavaszra nyár és őszre tél,
úgy tűnik már nagyon beteg.

Mi mindent láthatott már
e szomorkás néma szemtanú?
Hazugságok, hamis ígéretek,
csalás, szélhámosság, kamu,
házasságtörés, parti drogok...
Az ember tényleg sár és hamu.

Már több mint kétezer éve
Húsvétkor értünk hal meg Ő,
a kisded karácsonyfájából
keresztté sarjad a fenyő...
Megváltoztunk? Á dehogy!
Megváltós szelfi lenne ma menő.

Ide ülök a padra melléd,
egymás szavába vág a hallgatás,
eltűnődöm, hálát adok Néked,
ma minden olyan furcsa golgotás...

© 2016 - Húsvét 26/3/2016 ☆ Dunboyne ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta