Kilenclyukú hit

Kilenclyukú híd a hitem,
minden kövét én gyűjtöttem,
messzi földön, sziklás szirten.

Kilenclyukú híd a hitem
kilencszer is felégettem,
ha már a lét élhetetlen.

Nem az első, nem utolsó,
megy csak tovább a bujdosó,
fáj, mint vérző sebben a só.

Kilenclyukú hitem szita,
folyamatos kétely szítja,
örökségem magyar Szittya.

Merre vezet majd az élet,
ha a hajnal arra ébred,
megint egy híd porig égett?

Iránytű ez, forgó rulett,
szerencsét hozó amulett,
kinek nincs, az mind hamu lett.

Túl a tájon, hét határon,
délibáb, remegő álom,
benne régmúlt ifjúságom.

Kilenclyukú hitem alatt,
édesvízű forrás fakadt,
szomjat oltó, bús szavalat.

Kilenclyukú híd a hitem,
abból épült, amit hittem,
elvezet tán hozzád Isten.

© 2017 ☆ 23/3/2017 ☆ Ködmön Csaba Zoltán ☆ Magyar Kelta ☆ Dunboyne