Néma Éden

Azt hiszem értem én,
miért kellett az özönvíz dübörgése,
hogy meghallják hangodat,
mikor szavad nem leste senki se.
Azóta hallgatsz.
Feladtad talán?
Megrendült hited?
Nem érdemeljük meg
haragod se már?
Ostoba az ember,
hiú, önző szamár...
Azt hiszem én már értem
milyen lehet a néma Éden:
magányos s elhagyatott,
hol a halhatatlan túlélő
magában zokog a
néptelen temetői réten,
hol nem számít már
se múlt, se bűn, se érdem...
"Meg tudsz-e bocsátani
magadnak is?" - kérdem.
Biztosan nem tudhatom,
csak őszintén remélem...

© 2015 - 30/5/2015 Ködmön Csaba Zoltán