Szalmaszál

Az árnyékban szürke pokróc,
rajta szuszogó sziluett,
kiselefánt az a gombóc
nem tudja még,
hogy csak rabságba született.

Toppantósan csörgő a tánc,
hívja, hívja a szavanna,
meg-megfeszül lábán a lánc,
de nem mehet,
nem szaladhat a szabadba.

Nincsen tovább, ez a határ,
száll a karám fűrészpora,
ne rángasd már buta szamár,
ilyen a sors,
meg kell szoknod ezt cimbora!

Felnőtt rég, ereje roppant,
öt tonnája mindent kaszál,
lelke mégis hadirokkant,

visszatartja
régi lánca: egy szalmaszál.

© 2017 ☆ 7/4/2017 ☆ Ködmön Csaba Zoltán ☆ Magyar Kelta ☆ Dunboyne