Védett fasor

 

Nagyatádi gesztenyesor,

foghíjas már,

mint elveszett szép emlékek,

amelyekre nem vigyázott

valami gondatlan lélek,

élettelen tönkje kísért,

múltról mesél, amíg élek.

 

Nagyatádi gesztenyesor,

nem maradt más

csak korhadó gombás rönkje,

mementóként, hogy a jövőt

miképpen is tesszük tönkre,

meg a vén gyökerek - hová

kötődnünk kell mindörökre!

 

Nagyatádi gesztenyesor,

napnyugtakor,

őszi estén ha tollamból,

egyszer majd verset olvasol,

az iskolám benépesül,

varázslatos a krétapor,

a sorok, szavak s betűk közt,

még él és susog a fasor.

 

© 2014 ☘  Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Swords