Zúzmara

Zúz, mar a zúzmara,
bús Bendegúz hada
éjfekete ében
fáin paripáin,
térdig jár a télben.

Telhetetlen árnyak,
tolvaj fagyok járnak,
kiürült üveggel
a bősz vén öreg csősz
elbóbiskol reggel.

Zúz, mar a zúzmara,
szitál a hódara,
fehér szakálla dér,
már ősz a ráncos Ősz,
gyér haja földig ér.

Lehellete fújja,
fojtja jeges ujja,
minden lángot kiolt,
rikolt, sikolt a holt,
halálsápadt a hold.

Zúz, mar a zúzmara,
hol a nap sugara?
Könyörülj meg Isten
Káin unokáin,
más gyermeked nincsen!

Mi lesz a madárral?
Hallgat a madárdal,
félve búj, aki él,
remél, hogy lesz fedél,
s hogy elmúlik a tél...

© 2016 ☘ 18/11/2016 ☆ Dunboyne ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta