A grund szent illata

 

A mi iskolánk a tértől

kőhajításnyira áll,

ez a környék újjáépült

és a metró is megáll,

a csarnokból télen, nyáron

friss kenyér illata száll,

és mindig hazavár!

 

A grund örök szent illata

gyantás friss fenyőfarost,

trombitaszó üzente, hogy

fel a farakásra most!

Tépett zászlónk ott lobog és

minden bűnt tisztára mos,

mit láb sose tapos!

 

Fel a, fel a farakásra,

fel a, fel a farakásra,

fel a, fel a farakásra,

fel a farakásra most!

 

Ott a mozinál hajdan állt

egy hős bátor barikád,

együtt harcolt a hazáért,

annyi tanár és diák,

ide jártak ők is egykor,

együtt halt meg a brigád,

értük mondunk imát.

 

Hőseinket nem felejtjük,

bár nem kaptak glóriát,

álmaik apróra zúzta,

sok lánctalpas góliát,

a Turul szabad szelleme

sose tűri az igát,

megvívjuk a csatát!

 

Fel a, fel a barikádra,

fel a, fel a barikádra,

fel a, fel a barikádra,

fel a barikádra most!

 

Itt Európa közepén

ezer éves a hazánk

harcoltunk már érte többször,

védte kőfal, fapalánk,

azóta is, mindörökké,

bár a múlt fájó fullánk,

szívünkben ég a láng!

 

© 2018 ☘ 04/03/2018  ☘ Ködmön Csaba Zoltán, #magyarkelta, Swords