A hóhatár felett

Az örök hóhatár felett
csak egy karnyújtás az ég,
fagyos éjjel a jégdzsungel,
fenn millió csillag ég,
a hóhatár felett
üres vászon a képzelet.

Hópárduc a határ őre,
hegyek szürke szelleme,
itt e tájon, télen-nyáron
nincs ki küzdjön ellene,

mind fél, retteg tőle,
ha a lesből tör előre.

A tél néma menyasszonya,
palástja makulátlan,

prém uszálya puha párna
a halvány holdsugárban,

fején a korona
egy füzér kristálykoponya.

Az örök hóhatár felett
a hideg lég oly ritka,
hogy a lélek mindig részeg,
fojtogat a bűn titka,
a hóhatár felett
minden út Istenhez vezet.

Az örök hóhatár felett
soha nincsen jó idő,
könnyű  lépte, dér belepte,
lábán szőrmés hócipő,
a hóhatár felett
hibázni neki sem lehet.

Az örök hóhatár felett
megcsókolja a halál,
eddig tűrte, minden bűne
most a gyilkosára száll,
a hóhatár felett
lassan kihűl a szeretet.

© 2018 ☘ 2/12/2018 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Swords