A pillanat

 

A pillanat édes zamat,

kolibriszárnyain rebben,

mint filmkocka a szalagon,

tisztábban és élesebben,

múlt és jövő közt szabadon.

 

A pillanat, egyre halad,

örök mozgásban az élet,

bimbózó virágvetemény,

melyben a vágy újraébred,

s szárnyal a most szűk peremén.

 

Hajtja az Úr, kékes azúr,

megállíthatatlan száguld,

a pillanat tovaszalad,

holtvágányra vezet a múlt,

hol csak vedlett bőre marad.

 

A most itt van, de elillan,

könnyeivel mérgez a múlt,

ködén át nem dereng derű,

s dohos pókhálóvá fakult

férges bánata keserű.

 

El nem jövő a szebb jövő,

vár egy jobbra, ékesebbre,

nincs megnyugvás se menedék,

fájó sót szór éles sebbe,

mi most van az sosem elég!

 

A pillanat mézes zamat,

istenek otthona e hely,

az itt és most szerelmespár,

ez a perc megváltó kehely,

csókja éltető hűs nektár.

 

© 2019 ☘ 15/6/2019 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Swords