A szeretet koldusai

Fejfátokba belevésve
tépett, ázott, szennyes tollal,
dús szántóra, cseresznyésbe,
ne gyertek éhező varjak!
Gyomrotok hiába koplal,
söréttel messze zavarnak!
Ti elvesztett szülőföldet
megsirató száműzöttek!

Ki tudja mit hoz a holnap,
kegyetlen vad zordon élet,
a szenvedés egyre hosszabb,
hol gúzsba köt régi átok,
a józan ész szerteszéledt,
koldusok nincs szükség rátok!
Ha nem futja itt fedélre,
mért nem indultok le délre?

Károgó és kéregető
rühes haszontalan varjak!
Ver a sors és ver az eső,
köszörűs, rekedt az ének,
nincs itt alamizsna parlag,
amíg vége lesz a télnek,
levelei az avarnak,
majd zizegőn betakarnak.

© 2018 ☆ 12/3/2018 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Swords