Ázott madár

Ázott madár ül az ágon,
egyedül az égvilágon...
a viharban hova szálljon?
Már órák óta ott gubbaszt
nem is érzi, hogy elzsibbadt.
Fején kopognak a cseppek,
s mint a könny leperegnek.
Tűri, tűri, egyre tűri,
tollát borzasan feltűri,
melegíti gyűrött gallér -
minden időben gavallér...
Vele ugyan ki törődik?
Csendesen beletörődik...
Nem hiányzik senkinek se
ki sorsának hű jegyese.
Úgy tesz mintha ott se volna,
álma menedék, kápolna -
szép emléket kotor elő,
amíg el nem áll az eső.

© 2016 ☆ 10/9/2016 ☆ Ködmön Csaba Zoltán ☆ Dunboyne