Évgyűrűk

Belül ráncosodik a tölgy,
nem szégyelli az öreg hölgy,
álmodik még, de mekkorát,
kérge alatt gyerekkorát
őrizve, mindent megbocsát.

Erdő mélyén fa mennyország,
tisztességhez kell bátorság,
tudja, hogy semmi sem örök,
a sors kereke csak pörög,
egyre nagyobbak a körök.

Szemei alatt a ráncok,
megannyi tudós zarándok,
bölcsességgé hűlt régi hév,
új rovátkát vés minden év,
nem fontos már pénz, se hírnév.

Évek láncba font gyűrűje
széppé teszi, nem gyűri le,
mit számít a külső réteg,
akármilyen durva kéreg,
belül sugárzik a lélek.

© 2018 ☆ 6/8/2018 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta