Fodrozódások

Parányi kő, nem is nehéz,
messzire hajítja a kéz,
a tó tükrén nagyot csobban,
s alámerül a habokban.

Örvénye mély hullámsírt ás,
mindent elnyelő ásítás,
eddig bolyongó kísértet,
vulkánként ébred az élet.

Sekély fodra mélyülő sánc,
szem körüli kacsintó ránc,
körbe-körbe egyre kijjebb,
habokká nő a sok könnycsepp.

Csak egy jó szó, kedves ötlet,
kis apróság, nem kell hőstett,
mint egy messziről jött hullám,
nem látod, de eljut hozzám.

Parányi kő, csodatévő,
horizonton túlra ér ő,
szavad megtöri a csendet,
s nézd a világ belerengett!

© 2017 ☘  4/11/2017 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyar_kelta ☆ Swords