Hazafelé száll a sólyom

Hazafelé száll a sólyom
szíve nehéz, mint az ólom,
kit homályos emlékezet
lelkiismerete mardos,
magányosan megérkezett
a hallgatag öreg harcos.

Búsan néz a sisakrostély,
nem várja se fényes kastély,
se édes otthon, feleség,
sorsa keserű, mostoha,
koporsóra sincsen elég,
annyi földje sem volt soha.

Néma a névtelen lovag,
zászlaja jeltelen lobog,
szkíta talán, vagy szarmata,
messzi tájat idéző lant
bús dallama hős ballada,
és mint a hant, hívja alant.

Messze van a Hadak Útja,
mutatja a Göncöl rúdja,
ezer éve ragyog le ránk
az a csillagos csatatér,
Csabának ég a gyertyaláng,
ki végső harcra hazatér.

© 2018 ☘ 14/10/2018 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta