Huszárló

Messze jár a huszárezred,
megszokta a vasfegyelmet,
betakarja észak árnya,
didereg az éjszakába’.

Itt-ott van egy rét, kaszáló,
csatalónak nincs istálló,
altatója békalárma,
álma messzi bérkaszárnya.

Éles trombitaszó harsan,
fülének negédes balzsam,
szélvésznél gyorsabb a vágta,
poklok-poklát rég megjárta.

A kelő nap rőt vörösét
vihar dúlja, ördöngösség,
eső helyett tűz és ólom,
karmol, csíp, vág, mint hét sólyom.

Csend borul rá az estére,
puha szalmán alvad vére,
issza, mint szomjas pióca,
törött lábú bice-bóca.

Nem lesz galopp, se ügetés,
nincs ennél nagyobb büntetés,
halálnál is rosszabb pokol,
mozdulatlan hadifogoly.

Sántikáló vén huszárló,
félárbócon tépett zászló,
hős lelket visz táltos szárnya,
várja mennyei kaszárnya,

becsülettel megszolgálta.

© 2018 ☆ 29/8/2018 ☘ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta