Kóbor eb

Farkas őse vezért választ,
változásra keres választ,
szabadságát hűség váltja,
embernek lesz majd barátja!

Este az ajtóban várva
táncol, úgy ugrik nyakába,
s míg a nagyi csendben horgol,
addig hanyatt fekve horkol.

Mancsára fektetve állát,
úgy őrzi a beteg ágyát,
oly boldogok voltak ketten,
gazda nélkül tehetetlen...

Egyedül a hóban, fagyban,
szemétben nincs kövér kappan,
láncra veri a gyepmester,
otthona lesz-e még egyszer?.

Érzi többé nem szabadul,
rácsok mögött ártatlanul,
a rettegett halálsoron,
hamarosan ő lesz soron.

Csillagos tiszta az égbolt,
már dagadó D a félhold,
megugatni haszontalan,
virrasztanak huszonhatan.

Mély álmában halkan vakkant,
talán épp kerget egy vadkant…,
úgy hiányzik,...átkozottul…,
nagyot sóhajt, s már nem mozdul.

Színtelen szivárvány alatt,
táncol, önfeledten szalad,
s míg a nagyi csendben horgol,
megint hanyatt fekve horkol.

© 2018 ☘ 11/1/2018 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Swords