Lelkek, hulló falevelek

Magányosan, búsan, árván,
egyedül az élet ágán,
tudjuk, hogy eljön majd a tél,
amikor leszakít a szél.
Várva a lét túloldalát,
kis gyertyánk fénye odalát:
lelkek, hulló falevelek,
él még, kit nem felejtenek.

© 2017 ☆ 30/10/2017 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyar_kelta