Suttogó ezüstfenyők

Lyukas zászlón keresztül látok
egy kettébe szakadt hazát,
molyok ette keserű átok,
hol jobbját rég nem nyújtja már
sok csak vala volt jóbarát.

Mert ez itt félti azt, ami van,
de sosem lesz annak amott,
kis türannoszok maroknyian
könyékig véres aranyban,
mindenki mást cserben hagyott.

Egy régi lant szakadt húrjain
sírnak a máglyára menők,
kiknek szélben szálló hamvai
reménytelen ősz ködén át
suttognak az ezüstfenyők.

© 2018 ☘ 23/10/2018 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta