Tintafolt

Volt egy tintafolt,
a tustoll hegyén dalolt.
A papír még tiszta volt,
dúdolt a tintafolt,

egy világgal dacolt.

Tervrajz lennék, tökéletes,
tizenkét tornyom száz méteres,
égigérőn a mennyekig fel,
harangozva mindegyikkel.

Márványfala szépen csiszolt,
vele álmodik fenn az égbolt,
ráaggat finom felhőfátyolt,
mosolyogna le rá a hold.

Találmány leszek, bölcs képlet,
hogy lásd a világ mivé lehet,
mert a tudás éltető kalász,
mi majd mindent megmagyaráz.

A hangom bár rekedtes nyers,
hadd legyek igaz szerelmes vers,
egy életre szóló vallomás,
örök, hűséges tollvonás.

Ott egy tintafolt!
Az előbb még tiszta volt,
úgy látszik a tus kifolyt.
Nézd csak meg mit rajzolt,
ez a kis tintafolt!

© 2018 ☘ 25/11/2018 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Swords

Az illusztráció a depositphotos.com engedélyével készült.