Varjú gyász

Károgó sötét felleg,
fekete tollcsuhás,
bús Corvinus sereg
szárnyas ezrede rebben,
csőréig gyászruhás,
pelyhes vértezetben.

Köröznek a rét felett,
egyre többen vannak,
hangjuk harsány, rekedt,
idézvén kelta múltat,
csókák, hollók, varjak -
dala nem halkulhat.

Tetemre hív a nóta,
egy nemzetség virraszt,
nem esznek azóta,
az órák lassan múlnak,
úgy keresnek vigaszt,
halálból tanulnak.

Úgy alszik, mintha élne,
mellette hű párja,
készülve a télre,
mind elbúcsúzik tőle,
és szívük átjárja,
a gyász büszke tőre.

Apáról fiúra száll

az emlék örökre,

mint gyászoló gyertyaszál

lobogva nem felejt,
jaj a bűnösökre,
ki varjún sebet ejt!

© 2017 ☘ 25/11/2017 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Swords