A karaván

 

Forró homok égő parazsán,

bolyong a tájon egy karaván,

úttalan-utakon tévelyeg,

mardossák bűnök és kételyek.

 

Portenger míg csak a szem ellát,

holt sereg őrzi a parcellát,

karcol a kvarc, bús lélekbe váj,  

halál völgyében élhet-e nyáj?

 

Port fú a számum* roskadozva,

betemeti, bebalzsamozza

elmúlt életek minden bűnét,

piramist rak, végtelen dűnét.

 

A porfelhő sűrű paraván,

árnyat vet Isten akaratán,

ráncokká mélyül a szarkaláb,

epedő vággyá a délibáb.

 

Sorsát tűrő szomjazó betyár,

egypúpú teve, vén dromedár,

tanítja taó, tanítja zen,

mit belső igazsága üzen.

 

Legyőzhetetlen birodalmak

hódoltak be az alkonyatnak,

álmaik málló arany porán

megy a karaván, halad tovább.

 

Idők kezdete óta bolyong,

perzseli izzó aranykorong,

itt is egy, ott is egy istálló,

melyikben lehet a Megváltó?

 

© 2019 ☆ 19/12/2019 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta Swords

* Számum - Észak-Afrika és a Közel-Kelet sivatagjainak forró porvihara.