A rét apostola

 

Sáros úton, árokszélen

belepi por, átok, szégyen,

ahol nem nő semmi más,

kövek között, utcasarkon,

paplannal takarja alkony,

álmos szeme karikás.

 

Ágyásokban, sírok résén

füstöt fúj rá a gyárkémény,

fáradt lelke megpihen,

kint a kertben pongyolában,

nem estélyi szép ruhában,

nem szereti senki sem!

 

Hiába ragyogó sárga,

nem kerül be a vázába,

nem kényes úri virág,

nem szúr, mint a vörös rózsa,

nem szűz ártatlan ibolya,

még sincs benne kapzsiság.

 

Áprilistól késő őszig

nem hervad, nem zsörtölődik,

a pitypang oly egyszerű,

egészséges friss saláta,

egyik része se vész kárba,

teája gyógykeserű.

 

Árapályon, áraszályon,

bóbitája, mint az álom,

a tortán egy gyertyaszál,

lehet most egy kívánságod,

ha elfújod, mint a lángot,

szellő szárnyán messze száll.

 

Ártatlanul üldözött gaz,

minden szava bölcs és igaz,

virágok apostola,

lehet a világ sivatag,

jó szívében még sincs harag,

nem hagy magadra soha.

 

© 2020 ☆ 30/04/2020 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Swords

Create Your Own Website With Webador