A rét apostola
Sáros úton, árokszélen
belepi por, átok, szégyen,
ahol nem nő semmi más,
kövek között, utcasarkon,
paplannal takarja alkony,
álmos szeme karikás.
Ágyásokban, sírok résén
füstöt fúj rá a gyárkémény,
fáradt lelke megpihen,
kint a kertben pongyolában,
nem estélyi szép ruhában,
nem szereti senki sem!
Hiába ragyogó sárga,
nem kerül be a vázába,
nem kényes úri virág,
nem szúr, mint a vörös rózsa,
nem szűz ártatlan ibolya,
még sincs benne kapzsiság.
Áprilistól késő őszig
nem hervad, nem zsörtölődik,
a pitypang oly egyszerű,
egészséges friss saláta,
egyik része se vész kárba,
teája gyógykeserű.
Árapályon, áraszályon,
bóbitája, mint az álom,
a tortán egy gyertyaszál,
lehet most egy kívánságod,
ha elfújod, mint a lángot,
szellő szárnyán messze száll.
Ártatlanul üldözött gaz,
minden szava bölcs és igaz,
virágok apostola,
lehet a világ sivatag,
jó szívében még sincs harag,
nem hagy magadra soha.
© 2020 ☆ 30/04/2020 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Swords
Create Your Own Website With Webador