A vadon szava

 

Zimankós éjjel

megfagy az étel,

keménnyé dermed,

úgy szorít a lánc,

zúzmara rajta

a deres zománc.

 

Hangosan vakkant

furcsa szokatlant,

talpon az ember,

felriad a ház,

töltött fegyverrel,

jön már a vadász.

 

Hallgat az ösztön,

bezár a börtön,

farag a rabság,

gyalul a korbács,

büszke tölgy helyett,

olcsó faforgács.

 

A csizma sarka

neki a falka,

századok óta

rozsdás a lánca,

mély sebet vésett

makacs nyakába.

 

Farkasok vágnak

neki a tájnak,

ebhűn szolgálja

a börtönőrét,

el s elárulva

vad önnön ősét

 

Zimankós éjjel

megfagy az étel,

ki az ellenség

és ki a barát,

nem hallja többé

a vadon szavát.

 

© 2021☆ 11/02/2021 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Swords