Árnyék a vízen

 

Bár mehet bárhova,

nem lehet lábnyoma,

véges-végtelenbe

ki belemerül.

 

Az emlékek súlya

a mélybe lehúzza,

bús a naplemente

egyes egyedül.

 

Fel kell adni ezt is,

fel kell adni azt is,

pillekönnyű légyen,

ki szállni akar.

 

Nem lehet lábnyoma,

otthona, vagyona,

túl a drótsövényen

nincsen zivatar.

 

Se nedves, se száraz,

nincsen helyes válasz,

az árnyék a tóban

a fenékig ér.

 

Nincsen magyarázat,

csoda a varázslat,

a bölcs mester szótlan,

semmit se ígér.

 

Az árnyék a vízen,

ringatóz szelíden,

éj nélkül nincs nappal,

fény nélkül sötét.

 

Kora reggel egén,

repül a szürke gém,

várja már a hajnal

az est eljöttét.

 

Bár mehet bárhova,

nem lehet lábnyoma,

véges-végtelenbe

ki belemerül.

 

© 2021 ☆ 01/08/2021 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Swords