Átutazóban

 

Ballag a pillanat,

illata itt marad,

várva szerényen az ónos esőt,

süllyed a csónak,

a reggeli csóknak

az íze megérzi a hű szeretőt!

 

Csorba tetőpala,

roskad a ház fala,

tegnapok ősz temetője e hely,

bátor a léptem,

bárhova léptem

az útkeresés keserű fakehely.

 

Senki se boldog az

alfa se omega,

zátonyon élve magány e sziget,

hátul az ólban,

átutazóban,

porba kapartam a verseimet.

 

© 2020 ☆10/3/2020 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Swords