Az elátkozott nárcisz

 

Mélyen a felszín

sodra alól,

pokolból Atlantisz

halk szava szól.

 

Szomjas a férfi,

hűtlen a szándék,

istenek átka

keserves ajándék.

 

Boldog a szép, de

magányos a legszebb,

csalfa tükörben

más sose tetszett.

 

Glória íve fején

a szivárvány,

önmaga szobra

e mennyei bálvány.

 

Csak neki, csak az

övé ez a váza,

többit a mérge

porig megalázza!

 

Sárba borul le

előtte az élet,

öntözi, élteti,

kell a dicséret!

 

Mindene megvan,

szerelmi az ínség,

epedve elönti a

sárga irigység.

 

Egymaga él-hal,

társtalan árván,

sziklakemény

szíve helyén

sírköve márvány.

 

© 2020 ☆ 22/02/2020 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Swords

 

A nárcisz a tavasz virága.  Nevét a görög mitológiában ismert Narkisszosz-ról kapta. Sok nimfa lett szerelmes ebbe a szép szál ifjúba, de ő mindet elutasította és ezzel magára haragítva őket. Az egyik dühös nimfa (Ekhó) kérésére Nemeszisz (a bosszúállás istennője) meg is átkozta a fiút, aki vadászat közben a folyó partján saját tükörképébe szeretett bele, de képtelen volt magához ölelni azt. Reggelre az ifjú helyén a nimfák már csak néhány sárga szirmú virágot, nárciszt találtak. A nárcisz azóta is az önimádat (nárcizmus) jelképe. A szirma is önmaga felé hajlik. A nárcisz mérgező növény és a vázában nem tűr meg más virágokat.