Éhezők viadala

 

Most még havaz, míg jő a tavasz,

a homokóra lepereg,

de a remény, halál peremén

sose hagyjon el bennetek!

 

Sötét a tél, ég a lámpabél,

jégpancélt ölt a január

várni kell még, nincsen menedék,

míg erőtlen a napsugár.

 

Egy vörösbegy, s zeng a szőlőhegy,

füttye bátor, hív a dala,

ma délelőtt újrakezdődött,

az éhezők viadala.

 

Az eleség lehetne elég,

van ott bőven sok teli zsák,

fészer csűrben, nem éhes csőrben,

telhetetlen a kapzsiság.

 

Felhangzanak üres jelszavak,

béklyóba ver az átoksúly,

hallgatagon túl a falakon

némán tüntet a három ujj.

 

Fel a fejjel, míg van életjel,

eljön majd egy jobb kor talán,

sose feledd, ami elveszett

az éhezők viadalán!

 

Bár még havaz, már jő a tavasz,

a homokóra lepereg,

a jó remény, halál peremén

sose hagyjon el bennetek!

 

© 2021 ☆ 23/01/2021 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Swords