Fazekas Isten

 

Agyagból gyúrta

az Úr az embert,

mázas az alma,

nincs már édenkert,

bölcsesség helyett

csak tudásra lelt.

 

Fazekas Isten

haragra gerjedt,

eljött az óra,

a vég a kezdet,

s asztalos fia

ácsolt keresztet.

 

Királyi várban

császár az Isten,

színarany csillog

minden kilincsen,

emberi szívben

kegyelem nincsen.

 

Éhes a koldus,

hízik a fösvény,

sűrű a felleg,

túl sok a tömjén,

ködbeveszik az

isteni törvény.

 

Agyag bozóton

agyag a veréb,

porcelán világ

kívül meseszép,

de belül üres,

törékeny cserép.

 

Kerámianő,

táncoló szobor,

illata édes,

friss virágcsokor,

varázsa igéz,

s magával sodor.

 

Gelencsér Isten

dagaszt a sárban,

egyre mélyebbre

süllyed a lábam,

lehúz a lét a

vágy mocsarában.

 

A vers falrahányt

csicseriborsó,

forrásnak, kútnak

nem kell koporsó,

hűs víz a lélek,

a test csak korsó.

 

Az aranyember

az anyag rabja,

agyagember lő

agyaggalambra,

s széthull a béke

ezer darabra.

 

Agyagból gyúrta

az Úr az embert,

mázas az alma,

nincs már édenkert,

bölcsesség helyett

csak tudásra lelt.

 

© 2021 ☆ 02/09/2021 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Swords