Gőg

 

Mivé lettél Magyarország,

hol van a vendégszeretet?

Minden kincsedet széthordták,

víz helyett nyújtasz ecetet?

Miért nem adsz kenyérmorzsát

földönfutó verebeknek?

Nemes alázat, bátorság,

örökségünk Isten veled!

 

Csendes fenyves katedrális

mélyén suttog a fák szava,

arra London, erre Párizs,

melyik út vezethet haza?

Egy nemesebb, letűnt korban,

ahol súlya volt a tettnek,

lent a sárban és piszokban,

a lovagok letérdeltek.

 

Kies, szikes, kopár a táj,

elűzve egy egyetemet,

boldogan tudatlan a nyáj,

nyugat mehet, jön a kelet,

bármivel is vádol a száj,

ettől kap majd csak vérszemet,

elhisz mindent, amit muszáj.

ki józan észt élve temet.

 

A szolgasors bús, mogorva,

hol vannak a szabad lelkek,

Tejút rögein bolyongva

száműzve mind útra keltek?

Közpénzen vett kutyabőrök,

kik gőgösen nem térdelnek,

köpönyegforgató főnök

előtt soha nem térdelek.

 

© 2021 ☆ 16/06/2021 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Swords