Kelta újév

 

Száraz levéllel fut a szél,

a délután  koromsötét,

leengedi albérleti

átláthatatlan függönyét.

 

Töklámpásban gyertyaszál van,

halovány láng bolyongva ég,

rég elfeledt titkokra vet

árnyjátékot a hintaszék.

 

Kopottacska öreg macska

kimereszti vad ösztönét,

színezete szénfekete,

éjjel minden kandúr sötét.

 

Álomszövet, bagolyköpet,

a pókhálón csillog a dér,

tarantula, Gróf Drakula,

az erekben megfagy a vér.

 

Élet Fája, fény a fáklya,

tölgy gyökere az alagút,

szűk üregben ismeretlen

túlvilágra vezet az út.

 

Szól a kakukk, bölcs Habakuk,

az inga egy órát pihen,

tizenkettő, itt az idő,

újraindul nagy sebtiben.

 

Kelta óév máglyákon ég,

vajúdik az új esztendő,

rémek, szörnyek zúznak, törnek,

elvész az, ami veszendő.

 

© 2020 ☆ 23/10/2020 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Swords