Lélekhurrikán

 

Elcsendesedik a táj,

fordul a szélirány

az örök vándorcigány,

fedél alá menekül a nyáj,

közeleg a hurrikán.

 

Minden szó egy árnyalat,

a lélekhurrikán

végre átlát a szitán,

ha a titkok gátja átszakad,

ami az útjában áll.

 

Lobbanékony mint a gin

a lélekhurrikán,

nincs lakat a kalitkán,

a palackból előtör a dzsinn

néha, néha nagy ritkán.

 

Tanulságos fabula

a lélekhurrikán,

várnélküli kapitány,

rég letűnt korok szemtanúja,

istenfélő puritán.

 

Érzések örvényében

fekete tulipán

remeg minden porcikán,

már semmi sem tarthatja féken,

önmaga a hurrikán.

 

Még egyszer utoljára

a lélekhurrikán,

mint egy részeg huligán

tört álmokat zúz ripityára

egy vasárnap délután.

 

Föld, víz, tűz, ég testvére

a lélekhurrikán,

egy utolsó mohikán,

leáldozik a nap estére,

s szárnyra kel szélparipán.

 

© 2020 ☆ 20/09/2020 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Swords

 Lélekhurrikán* - az emberi lélek lobbanékonyabb a puskapornál és akár a tenger - képes a nyugalomra, de a tombolásra is.