Még ne felejts!

 

Erdőn, réten, árokszélen

virágzik a kék nefelejcs,

őszintén kér, égszínkéken:

„Emlékezz rám, még ne felejts!"

 

Ahol az élők harcoltak

véráztatta csatatéren,

megbékélnek a halottak,

fegyverletételre készen.

 

Valamit sodor a Duna,

volt ami volt, elmúlt régen,

sáros vízben fuldokolva

integet a messzeségben.

 

Jól megférnek egy csokorban,

kék nefelejcs pipacs mellett,

gyökerükkel a pokolban

gyűlöletük rég levedlett.

 

Vége már a háborúnak,

örökmécses lángja lobban,

sírva egymásra borulnak

láthatatlanul titokban.

 

Kék virág nyílik a szívben,

mely valaha is szeretett,

hogy emlékeket őrizzen,

s ne hunyjon ki a szeretet!

 

Erdőn, réten, árokszélen

virágzik a kék nefelejcs,

őszintén kér, égszínkéken:

„Emlékezni el ne felejts!"

 

© 2021 ☆ 01/07/2021 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Swords

 

Míg az angolszász országok a pipaccsal emlékeznek az Első Világháború áldozataira, a német oldalon ezt a szerepet a nefelejcs tölti be.

A nefelejcs az igazi szeretetet és a tiszteletet szimbolizálja. Amikor valakinek ilyen apró virágokat adunk, az ígéretet jelent, hogy mindig emlékezni fogunk rá és gondolatainkban megőrizzük.

Egy kedves évfolyamtársam váratlan halála ihlette a verset.