Nyári napforduló

 

Rekken a nyár, izzad a rét,

virágruháját meztelen,

bölcs mosollyal sejtelmesen

táncolva szórja szanaszét.

 

Rövid éjjel, hosszú nappal,

vad nászéjszakába nyúló

forró nyári napforduló

egén hős Apolló nyargal.

 

Aranysárgán, szemérmesen,

tányérjában ezer virág,

dongót vonz a kíváncsiság,

nyomában szotyola terem.

 

Nyár után a tél csikorgó

véget nem érő éjszaka,

jön az elmúlás évszaka,

érzi már a napraforgó.

 

Arccal a fény felé fordul,

hadd süsse Isten mosolya,

habár a sorsa mostoha,

megvilágosodást koldul.

 

Pirkadattól késő estig,

napkeletről napnyugatra

tekintetét rajta tartja,

ameddig meg nem öregszik.

 

Ébredez már a zimankó,

az örökkévalóságban

a pillanat makulátlan

kérészéletű pillangó.

 

© 2021 ☆ 21/06/2021 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Swords

 

Az ősi kelta fesztivált, a nyári napfordulót, az év leghosszabb napját és a legrövidebb éjszakáját általában június 21-én ünneplik. Hagyományosan esküvők, örömtüzek, színes virágfüzérek és táncos ünnepek ideje.

Gall (kelta) nyelven a napforduló "Grianstad" annyit jelent, hogy "a nap megáll", és ez az univerzumunk világos és sötét pólusainak a két csúcspontját fejezi ki.

A június 21-i nyári napfordulón a nappal 9 óra 30 perccel hosszabb, mint a december 21-i téli napfordulón.

A nyári napforduló a sötétség lassú visszatérésének is a kezdete, amelyet a kelták tudatosan elfogadtak és tiszteltek.

Az érett napraforgó mindig kelet felé néz. A fiatal napraforgó követi a nap mozgását keletről nyugat felé és éjszaka visszafordul keletre a hajnal első sugarait várva.