Örökség

 

A magyar nyelv varázsige,

a dallama bűvös csoda,

az anyanyelv legszebbike,

erre tanít az iskola.

 

Az ember holtáig tanul,

messze földről hív a haza,

kristálytisztán, hibátlanul

szól hozzám őseim szava.

 

Tarisznyában pogácsa, víz,

világ végére visz az út,

könnyáztatta sós, furcsa íz,

szív szakad, de nincs visszaút.

 

Kövek között, göröngyökön,

magyar vagyok bárhol élek,

kincskereső kisködmönöm

fordítom a hideg szélnek.

 

Legyek bár vándor idegen,

gondos kézzel hímzett kabát

mély zsebében őrizgetem

Édesanyám minden szavát.

 

A magyar nyelv varázsige,

altatót dúdolgat halkan,

hazához fűző venyige,

s léleknek gyógyító balzsam.

 

Születéssel jár e vagyon,

benned él tovább az élet,

aki őrzi gazdag nagyon,

ne veszítsd el örökséged!

 

© 2020 ☆ 10/07/2020 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Swords

A Waterfordi Magyar Iskolának írt vers.