Vadrózsa

 

Út peremén vad a rózsahatár,

szirom az élet, a tüske halál,

űzi a baglyot, a puskagolyót,

rejti a fészket, benne a tojót,

szent menedékre talál a madár.

 

Sűrű az erdei csipkebokor,

virágbokréta a csipkecsokor,

rózsaszín illata messzire száll,

szerelmi zálog a vadrózsaszál,

csapodár szíveket bajba sodor.

 

Csípi a zúzmara, csípi a dér,

kétségek marta a csipkefüzér,

kétségek marta, mint minden őse,

lángol az isteni rózsarőzse,

lámpa a fény, ahová tüze ér.

 

Hajnali ének a füttyszerenád,

betegnek hozza a csipketeát,

zamata hívogató dudaszó,

vendége vándor koldus utazó,

megszelidíthetetlen renegát.

 

Elszáll az idő, megáll az óra,

virágkirálynő, regina flóra,

tél takarója fehérre vált ott,

hópihe hint csipkerózsika álmot,

tavaszi csóktól ébred a rózsa.

 

Néha az élet kemény csatatér,

igaz hősöknek nem terem babér,

fájhat a szó, ha durva és büszke,

mélyen a sebbe törik a tüske

és könnycsepp alakban serken a vér.

 

Út peremén vad a rózsahatár,

szent menedékre talál a madár,

vén cigány húzza az őszi vonót,

csipkebogyót terem csipkebozót,

szirom az élet, a tüske halál.

 

© 2021 ☆ 20/09/2021☆ Ködmön  Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Swords