Végeláthatatlan sorban

 

Végeláthatatlan sorban

elefántok lába dobban,

ereiben vérük lüktet,

ősök szava súg fülébe,

ormányosok büszke népe

űzi el a keselyűket.

 

Nem jutalom az öregség,

hagyja, hogy a kötelesség

minden napját teleszője,

elődök várnak rá holtan,

tudja pontosan, hogy hol van

bölcsője és temetője.

 

Ő a rangidős matróna,

csordát védő, bölcs patróna,

ez volt egykor édesanyja,

nagymamája, dédszülője,

agyarral ront a hüllőre

elefántcsont éles szablya.

 

Lelkében a büszke béke

rég halott ősök emléke,

pislákol az örökmécses,

nem hunyhat ki soha a múlt,

fennmarad, amit megtanult,

a csorda már ezer éves.

 

Végeláthatatlan sorban

elefántok lába dobban,

ereiben vérük lüktet,

ősök szava súg fülébe,

ormányosok büszke népe

űzi el a keselyűket.

 

© 2020 ☆ 01/11/2020 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Swords