21 gramm lélek

Mérhető emberség,
huszonegy gramm lélek,
magammal cipelem,
ameddig csak élek.

Néha pillekönnyű,
máskor több száz tonna,
mintha a nagyvilág
összes gondja nyomna.

Mennyek küldte angyal,
vigyázó, őrző kéz,
mindentudó szeme
tükrömből visszanéz.

Kalitka vagyok én
s bennem kanári ő,
az öröklétben száll,
hol nincs határidő.

Dalolj csak rab rigó,
szép szoprán szaporán,
éneked engemet,
bús ketrecedet szán...

Dalolj csak, dalolj csak,
fütyüljön az a csőr!
Ki a rab te vagy én,
a fogoly vagy az őr?

És ha jő a halál,
határtalan vadon,
boldog mély sóhajjal
eresztlek szabadon.

© 2017 ☆ 1/4/2017 ☆ Ködmön Csaba Zoltán ☆ Magyar Kelta ☆ Dublin Airport