A Liffey hídján

A korlátnak dőlve vártam,
lábam alatt mozdul vize,
lassan, lomhán hömpölyög el -
jövőt hoz vagy múltat visz-e?

Nem, nem a Dunánál álltam
- sekély, zavaros a Liffey -
mégis olyan volt, mint otthon,
lehet, hogy a honvágy teszi!

Odalent a felszín alatt,
valamit ott sodor az ár,
elveszített régi álom,
színarany, mit belep a sár.

Aztán már nem láttam többet,
zárul a nedves szemfedél,
benne ki lehettem volna,
úszik egy meg nem írt levél...

© 2016 ☘ 4/2/2016 ☆ Dunboyne ☆ Ködmön Csaba Zoltán