A nyugat magyarjai

Ahol leszáll a nap
a tengeren túl,
kívül minden nyugodt,
belül forradalom gyúl.
Zöldek a mezők
és szabadok ők,
a nyugat magyarjai
költők, írók s felkelők.

Ahol vörös a haj
és sötét a sör,
a birodalom lánca
ugyanúgy meggyötör.
Egy hosszú tél után,
március idusán,

Patrick Gellérttel sétál
a zöldre festett Dunán.

Fenyvesek sorfala
mély örökzölden
jelzik a hősök sírját
odalenn a völgyben.
Hófehér angyal
imát mond halkan,
itt a nap vörösen kél,
ott nyugszik rőt arannyal.

Koromsötét éjjel
halvány holdsugár,
az ősi patrónusuk
mindig előttük jár,
s mint rejtett ösvény
úgy vezet a fény,
a fehér csodaszarvas
irányt mutató remény.

Ez itt sírva vigad,
az vigadva sír,
egyik pannon magyar
a másik kelta ír.
Tündérek, manók
s egy utolsó csók,
a nyugat magyarjai,
az örökké lázadók.

© 2017 ☆ 10/2/2017 ☆ Ködmön Csaba Zoltán ☆ Dunboyne

Március 15 és Március 17.

Csak két éjszaka választja az 1848-as forradalom évfordulóját az írek Szent Patrik Napjától. E két nemzet legfontosabb ünnepeinek a közelsége szimbolikus jellegű és megerősíti a köztük álló szellemi testvériséget is. Nem véletlen, hogy oly sokan érzünk kötődést a kelta kultúra iránt. Két sokat szenvedett, és országának egy részétől a mai napig megfosztott nemzetről van szó. Forradalmi, örökké lázadó népekről. Lovas nemzetekről, amelyek népzenéje is hasonló alapokra épül. Nem véletlenül nevezte W.B. Yeats a "Nyugat magyarjainak" az ír honfitársait. Erről a szellemi kötődésről szól az alábbi vers. Köszöntöm vele minden honfitársamat március idusán, bárhol is éljen a világban!