Hajnali fél kettőkor

Hajnali fél kettőkor

felvertem álmából szegény anyám,
bár hagytam volna,

oly édesen aludt, de gyötört a magány
és fáztam is a huzatos szülőszobán.

Azóta minden éjjel
ezidőtájt felébredek,
találkozom vele,
elmesélem mennyit fordult a világ,
ez olyan anya fiú bizalmas tere fere.

Mosolyogva javítja verseim,
közben nem engedi kezem,
elmagyarázza újra meg újra - hiába,
hogy a vesszőket hová is tegyem.

Hajnali fél kettőkor
a világ még zord és sötét,
csak akkor alszom újra el,
ha karja gyengéden átölel,
megnyugszom, mint egy kisded,
mert érzem, hogy itt van Ő közel...

© 2016 ☘ 22/3/2016 ☆ Dunboyne ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta