Menetel a farkashorda

Téli teliholdas éjjel,
betakarva sötétséggel,
egymás után libasorba’,
menetel a farkashorda,
Farkasisten idehordta,
kalandozik messzi portyán
sok toprongyos vén toportyán.

Legelöl egy kisebb csoport,
kiket a sors összesodort,
betegek és gyenge vének,
bölcs előörs és csalétek,
egymás nyomaiba lépnek.

Mindegyikük oly csontsovány
átférhetne a tű fokán,
bordáin feszülő irha,
de a tempót mind jól bírja,
sebeikre nem kell mirha.

Követve a múlt hőseit
jön a sereg, farkas-elit,
csatasorban harcos mellvéd,
legyőznék a felnőtt medvét,
vad testőrök gyűrűjében
anyák, kölykök jönnek szépen,
ők a jövő féltett kincse,
prédának más ne tekintse!

A menetoszlop vele zárul,
az alfahím ballag hátul,

minden döntés reá hárul.
Ha kérdezed néha fél-e?
Nem tudod, hogy ő miféle,
mind rokona, vértestvére!

Hogyan is lehetne gyáva?
Minden lépésük vigyázza!
Bölcs szemében ott ül mélyen
az egyetlen ok, hogy éljen,
felváltja a szilaj lázat,
hegek oktatta alázat.

Téli teliholdas éjjel,
betakarva sötétséggel,

egymás után libasorba’

menetel a farkashorda,

mintha mind száműzött volna.

© 2016 - 25/3/2016 ☆ Dunboyne ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta