Olvadó lábnyomok

Ilyen még sose volt
szól egy halk szomjas sóhaj,
nem múlik el a nyár
most már tényleg nagy a baj.
Jaj, robaj, szökőár,
a jégmező
mind elolvad mint a vaj.

Savanyú áfonya
a medvék alkonya,
mint a lelkiismeret
olvadó lábnyoma.
Szűzen és ruhátlan,
lemerül a sárba,
fehér makulátlan
bundája piszkossárga...

Mi lesz a bocsokkal,
hogyha eltűnik a hó?
Lesznek-e majd halak,
mikor kiszárad a tó?
Medre por és salak,
van még remény?
Mért sír a Mindenható?

Savanyú áfonya
a medvék alkonya,
mint a lelkiismeret
olvadó lábnyoma.
Szűzen és ruhátlan,
lemerül a sárba,
fehér makulátlan
bundája piszkossárga...

Sose volt a miénk
csak ránk bízták e földet,
jövőnk kaptuk kölcsön
és nézd meg, hogy mivé lett!
Gyarló humán ösztön!
"Ember légy végre EMBER!"
Isteni parancsot,
mint özönvíz süvöltsön
az elszabadult tenger...

© 2016 ☆ 27/1/2017 ☆ Ködmön Csaba Zoltán ☆ Dunboyne