Pusztába kiáltott szó

Visszhangzó rekedtes, szilaj és nyers,
pusztába kiáltott szó csak a vers,
melyet csupán néhány vájtfülű ért,
reszket a lélek és remeg a térd,
de kit is érdekel ma hogy miért?

Balesetet volt vagy betelt a pohár?
A szárszói peron mindig kopár,
Attila szedd rímekbe, hogy miért,
a halált üldözted vagy a babért?
Hisz mindkét vágyad ott utol is ért.

Itt vagy közöttünk szoborba fagyva,
nélküled minden mogorva, zagyva,
pusztába kiáltott szó volt csupán -
életed elfolyt, mint tinta sután:
és ámulunk a megszáradt csudán.

© 2016 - 8/5/2016 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Dunboyne