Te vagy nékem

Te vagy nékem
a bércek ormán a hó,
nélküled csak
kopár, szürke és fakó,
dús ércedtől
forrón hevül a kohó.

Kutatlak, mint
ében éjt a csillagász,
huncut szemed
tó tükrén a csillogás,
elmerülök
kékjében, mint vén halász...

Megérkeztél,
te vagy a végállomás,
bűnös lelket
enyhítő bús vallomás,
kályha mellett,
melengető vacogás.

Értelmet adsz,
üres lapon vagy betű,
amit mondasz
lágyan szóló hegedű,
szavad éltet,
mint szomjazót friss nedű.

Robinzonod
vagyok örökre zátony,
hű fövenyed
életre szóló párom,
párnád vagyok,
szunnyadó édes álom.

© 2016 - 28/4/2016 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Dunboyne