A fekete lovag

A dzsungel mélyén legbelül,
hol az örök sötétség honol,
éjfélkor minden nesz elül,
s izzik a láthatatlan pokol.

A vezeklő sötét lovag
mindene éjfekete ében,
csak vakítón fehér foga
és bús láng ég tekintetében.

Keserűen lassú méreg,
a bűn úgy rágja, majd megőrül,

mint a fát a szú, a féreg,

s minden nap kezdődik elölről.

Félig szent, félig bestia,
vajon önmagának megbocsát?
Ártatlan vérrel festi a
vádak skarlátvörös lajstromát.

Nemes szívében rabláncon,
jaj veszettül ágál a gonosz,
folyton pengeélen táncol,
de tán még legyőzhető a rossz…

A foggal-körömmel világ
ellen, páncélja életösztön,
halkan reccsen egy száraz ág,
s ő harcra készen áll örökkön.

Véget ér néma imája,
éhesen sajog a halánték,
égeti tisztító máglya,
s vadászni indul, mint az árnyék.

© 2017 ☘ 23/8/2017 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Swords