A vadász és a medve

 

Tegnap este

mit se sejtve,

jött a medve

nagy sietve.

 

Málnásvedre

teleszedve,

friss desszertre

szottyant kedve,

sötétvörös

édes nedve.

 

Hosszú körmös,

barnás, örvös,

lakóhelye a

gyümölcsös.

 

Jól elrejtve

vár a vadász,

vállra vetve

töltött puska,

nagyvadra megy,

nem mókusra!

 

Lassan moccan,

lomha árnyék,

mozdulatlan

az irányzék.

Kissé ferde,

régi fegyver,

tusa meg van

vetemedve,

éles lőszer

lapul benne...

Brumm!!!

Hirtelen előbukkant

egy nagy medve!

 

“Helló Vadász!”

- szólt a medve.

Az csak ott állt

megdermedve,

mert olyannyira

meg volt lepve,

pocakjában

fel-felreppent

ezer lepke,

úgy megszeppent!

 

-“Most megfizetsz

gonosz medve!

Nem rejt már el

az éj leple!”

 

- “Várjál vadász,

ne légy konok!

Nem vagyok én

olyan mocsok,

várnak otthon

kicsi bocsok,

ennivalót

nekik hozok.”

 

Tette vette

teremtette,

most az egyszer

elengedte,

de a málnát

mind elvette!

 

© 2014 Ködmön Csaba Zoltán