Áldozati bárány

Didergő emlék még a tél,

de már ébred a természet,

hisz egyszer minden véget ér.

Húsvét előtt, tavasz táján
az anyaföld emeráld zöld,
s felsír egy újszülött bárány.

Ugri-bugri, szeleburdi,
szalad bátran, rakoncátlan
nagyvilágba belebújni!

Alszik, bár a fészer nyirkos,
puha gyapja betakarja,
skarlát jelű sorsa gyilkos.

Napnyugaton, napkeleten
éles kések ölni készek,
Káin óta nincs kegyelem!

H'ródes király kardélre hány
minden fiút, nincsen kiút,
halál fia mind valahány.

Úr báránya a kereszten,
vére csak hull, ártatlanul
gyalult gerendára freccsen.

Éjbe öltöz az alkonyat,
bűntelennek kik születtek,
miért lesznek véráldozat?

Könnyet ejt az eresz alja,
üres jászol némán gyászol,
s megtört szalma vigasztalja.

© 2019 ☘ 23/3/2019 ☆ Ködmön Csaba Zoltán #magyarkelta ☆ Swords